Menü
Vagy a nagynéném. Vagy a barátnőm. Vagy a Facebook, a TV, az akárki… Hogy, „rendes embernek rendes szakmája van”. A rendes ember mérnök, vagy közgazdász, vagy tanár, vagy akármi. De még véletlenül sem az, ami én szeretnék lenni.
Nem egy ügyféllel találkozom, aki ezt mondja. Félreértés ne essék, ez nem az anyák ellen szól. A legtöbb esetben nem is ők mondják.
Volt nálam egy lány, aki azért ment vegyészmérnöki egyetemre, mert az apja azt mondta, hogy csak ’értelmes’ egyetemet fizet. Az értelmesbe a közgazdasági egyetem sem fért bele. Kaptam levelet középiskolás fiútól: mit tanuljon, ha őt nem érdekli a matek és így sohasem fog megélni?
Nem lehetek vállalkozó, mert bennem nincs meg AZ az érzék, akármi is legyen ’az’. Ha introvertált vagyok, nem lehetek vezető. És így tovább, és így tovább.
Én biztos nem tudom, melyik a jó egyetem, a jó szakma. Ismerek bölcsész végzettségűeket, akik sikeresek és jól keresnek.
Ismerek boldogtalan közgazdászokat, akiknek minden nap teher. Ismerek minden szakmából elégedett, boldog embereket. Olyan szakmákból, amiket sok ember nyűgnek érez. Például nagyon elégedett, munkájukat szerető könyvelőket. Szinte mindegy, milyen szakmáról beszélünk. Valaki szerint biztos, hogy nem lesz jó.
Nem tudhatom, hogy milyen pálya az igazán neked való. Senki nem fogja megmondani rajtad kívül. Abban biztos vagyok, hogy Minden szakmában vannak abban kiteljesedő emberek.
Mikor 14 éves voltam, egyet biztos tudtam. Tanár nem leszek. Anyám tanár volt. Tudtam, hogy nem a bölcsész családom útját akarom járni.
Megszereztem egy műszaki szakmát, sőt dolgoztam is benne évekig. Hamar kiderült, hogy nem ez az én igazi pályám. Már akkor is inkább a szervezési oldal felé mentem. Később HR-es lettem.
…mígnem 34 évesen azt vettem észre, hogy állok egy tábla előtt és magyarázok!
Hogy is van ez?! Abban igazam volt, hogy nem akarok gyerekeket tanítani. De arra csak később jöttem rá, hogy felnőtteket nagyon.
Tudom, ma a változásnak van nagy keletje. Mindenki ezt sulykolja. Kifejezetten bűntudattal jönnek hozzám olyan fiatalok, akik 10 évig egy helyen dolgoztak. Az is jó döntés, ha nem változtatsz. És az is, ha igen.
Nem baj, ha van egy jó szakmád. Nem baj, ha elindulsz egy úton! Lehet, hogy rájössz, mégsem ez a neked való.
Ne ijedj meg! Nem késő. Sohasem késő. Merj változtatni!
Tudom, ma a változásnak van nagy keletje. Mindenki ezt sulykolja.
Kifejezetten bűntudattal jönnek hozzám olyan fiatalok, akik 10 évig egy helyen dolgoztak.
Kérlek, ne higgy el semmit! Nem igaz, hogy nem szabad egy éven belül otthagyni egy munkát. Nem igaz, hogy nem szabad 10 évig egy helyen dolgozni.
Nem igaz, hogy ha elvégeztél egy egyetemet, akkor azt kell csinálnod életed végéig. Az sem igaz, hogy mindenképpen változtatnod kell.
Ami viszont igaz: a te felelősséged, mit kezdesz az életeddel. Ha úgy érzed nem jó helyen vagy, akkor tegyél ellene! Tegyél azért, hogy olyan helyet, munkát találj, amit szeretsz, amiben sikereid vannak, és amit élvezel.
Nem biztos, hogy ez holnap lesz. De érdemes elgondolkozni: mit szeretnél 5 év múlva, ha nem lenne akadály?
Mit lehetne tenni, hogy 3 év múlva jobb legyen?
Mi kell ahhoz, hogy már egy év múlva jobban érezd magad?
Gondold végig!
Most gondold végig, mit tudsz ezért tenni ma! Holnap? Jövő héten?
Ne ijedj meg! Nem kell nagy dolgot véghez vinned. Lehet, hogy csak beírod a Google-be, mit tanulj. Esetleg megnézel egy boltot. Vagy leírhatsz három jelzőt magadról, ami segíthet.
Indulj el, ha el akarsz indulni!
Ne a jövő hónapban, ne majd nyáron, ne akkor, ha lesz időm, ha lesz elég pénzem, ha ……
MOST.
