Menü
A fiatalok közül sokan elsősorban a mának élnek és a középiskolás, vagy éppen egyetemi éveik során a tanulás és tapasztalatszerzés másodlagos- legalábbis ami a szakmai ismeretekkel szemben. Vannak azonban, akik tudatosan készülnek a majdani életkezdésre. Tanulmányi versenyekre járnak, önkéntes munkát végeznek, vagy gyakornoki pozíciót vállalnak, esetleg pro bono látnak el feladatokat egy- egy ajánlólevél reményében.
A legtöbben a tanulmányaik végeztével szusszannak egyet, átbulizzák a nyarat, majd az ősz közeledtével fejest ugranak az álláskeresésbe. Előnyben vannak azok, akik már az utolsó félévben megkezdik az álláskeresést, mert akkor még kisebb a verseny és a motiváltságuk, céltudatosságuk plusz pont a leendő munkáltatók szemében.
A frissen végzett kezdő munkavállalók elméleti tudása sokszor nagyobb és naprakészebb, mint a néhány éve már dolgozó kollégáiké, gyakorlati tapasztalatuk azonban nincs sok. Előnyük, hogy általában beszélnek egy, de inkább két idegen nyelvet, valamint terhelhetők és jellemző módon új gondolkodási útvonalakat járnak be. Mentálisan kevéssé köti őket az „így szoktuk, így csináljuk” elv, ugyanakkor keresik az impulzusokat, jellemzően alacsonyabb a monotóniatűrésük és magasak az elvárásaik.
Meglepő lehet, de az egyetemisták kezdő bérigénye bruttó 400 000 forint, azaz nagyjából 250 000- 300 000 forint nettóban. A kezdők egyes csoportjai között azonban jelentős különbségek vannak: a vidékiek 10%-kal alacsonyabb kezdő fizetéssel is beérnék, a lányok átlagosan 20%-kal lőnek a fiúk igényei alá. Ez azt jelenti, hogy a nemek közötti bérkülönbség oly mértékben a tudatunk és az életünk része, hogy már az iskolapadban sem jut eszünkbe megkérdőjelezni a jogosságát.
A válasz épp az egyszerűsége miatt bonyolult: tudatos karriertervezéssel. Egyes orvos- és ügyvéddinasztiák, vállalkozócsaládok esetében talán már tízéves korban is magától értetődő lehet, hogy a gyerek megszerez majd egy bizonyos végzettséget, hogy átvegye a stafétát. A legtöbb fiatal karriertervei azonban meglehetősen sokáig a vágyak és remények vonalán mozognak, a középiskolai évek alatt pláne. A diákok legtöbbször nem konkrét karriercélok miatt, hanem egyéni érdeklődésük kapcsán, konkrét piacra lépési elképzelés nélkül vágnak az egyetemi évekbe, ahol sok esetben nem, vagy csak nagyon alacsony óraszámban kötelező a gyakorlat.
Az igazán tudatos diákok nemzetközi kapcsolatokat építenek és csereprogramokban vesznek részt, mert tudják, hogy a munkaerőpiaci antrét megkönnyíti a professzionális nyelvtudás és a külföldön szerzett tapasztalat.
(Kép forrása: Mimi Thian/Unsplash)
A „profik” azonban másként közelítenek. Ideális, ha a tizenegyedikes vagy végzős középiskolás pályaorientációs előadásokon vesz részt, és szakértői támogatás mellett térképezi fel igényeit, fogalmazza meg pontosan elképzeléseit. Ezt követően az egyetemi évek alatt a bulik mellett célszerű már az első perctől a majdani karriercélokért is tenni: konferenciák, kutatások, fordítások, egyetemi projektek részeként szert tenni ismeretekre és kiegészítő tudásra. Akárcsak a csereprogramok, külföldi szakmai táborok, ezek a tevékenységek is hozzájárulnak a szerteágazó kapcsolati háló kiépítéséhez.
Hatalmas a munkaerőpiaci verseny és már-már fojtogató a nyomás, különösen azon fiatalok esetében, akik nem szülővárosukban, hanem egyetemi városukban képzelik el a folytatást. Az azonnali munkavállalás szükséges a kollégium/ szülők által biztosított albérlet elhagyásához és a további életvitel fenntartásához.
Előnyben vannak azok, akik már az utolsó szemeszterben aktívan pályáznak, hiszen ezzel a többiek előtt járnak. Sok esetben a cégeknek imponál a fiatalok bátorsága és céltudatossága, de ha nem is történik kiválasztás, a jelölt gyakorlatot szerezhet a pályázati folyamatban és interjús szituációkban, hasznos visszajelzéseket kaphat CV-jére, fellépésre vonatkozóan, mire élesedik a helyzet.
Azok, akik az „utolsó szabad nyár kimaxolása” programot választják a diplomaosztó után, emlékezetes pillanatokra és nagy lemaradásra tehetnek szert. A szülőkhöz való hazaköltözés, az újra otthon gyerekként helyzet azonban tovább fokozhatja az életkezdéssel járó természetes a frusztrációt.
Mint minden más álláskeresőnek, úgy a pályakezdőnek is főállású tevékenységként kell tekintenie helyzetére. A hagyományos keresek-pályázok-érdeklődök-interjúra megyek ritmuson túl pedig érdemes kihasználnia a rendelkezésre álló időt úgy, hogy – szakterülettől függően- kiegészítő ismereteket sajátít el a gépkezelésben, egyes számítógépes programok, szakmai appok használatában, nyelvet tanul vagy önkéntes munkát vállal az ajánlólevél vagy a tapasztalat érdekében.
Szeretnél profi segítséget kérni? Úgy érzed, most lenne célszerű átgondolod, mit is vársz az élettől? Jelentkezz be hozzám és vegyél részt karrietanácsadás folyamatban!
