119997293625566
Kering a közösségi médiában egy mém, ami egy szülőt és egy gyereket ábrázol, és a szövege nagyjából ez: „Azt szeretném, hogy bátor, önazonos felnőtt legyél és ki merj állni magadért! De amíg gyerek vagy, legyél engedelmes, és csináld szépen azt, amit mondok!”
Sokatmondó, ugye? Szülőként még én is rajtakaptam néha magamat, hogy felháborodom, ha gyerekeim nemet mondanak. Pedig ebben a korban még jól megy nekik – aztán valahogy felnőttkorra győz a megfelelés igénye, és egyre kevésbé merünk nemet mondani. Különösen a nőkre igaz ez – nem valamiféle nemi megkülönböztetés miatt, hanem azért, mert elsősorban a kislányoktól várják már pici korukban is, hogy „jól” viselkedjenek és mindenben engedelmeskedjenek a szüleiknek, tanáraiknak.
Nemet mondani nem könnyű. Félünk attól, hogy megbántjuk vele a másikat, hogy mik lesznek a következményei, vagy hogy kimaradunk valami fontos dologból. A mélyben sokszor az a félelem húzódik meg, hogy ha nemet mondunk valakinek, azzal elveszítjük a szeretetét. Van azonban egy sokkal ősibb oka is: vadászó-gyűjtögető őseink számra létfontosságú volt a csoporthoz való alkalmazkodás, az együttműködés, akár az életben maradás is múlhatott egy-egy igenen vagy nemen. Ma már nem ennyire súlyos a helyzet – mégis sokszor úgy érezzük, és inkább túlterheljük, túlvállaljuk magunkat, minthogy nemet mondjunk.
Kata visszatérő ügyfelem volt. Néhány éve a karrierváltását támogattam: multinál dolgozó irodistaként elvégzett egy edzői tanfolyamot, és szeretett volna ebben elhelyezkedni. Sikerült is neki, azóta egy nagy edzőterem-láncnál dolgozik, és imádja a munkáját. Többször helyettesíti a kollégáit, és ha a lánc egy másik termében kell órát tartani, oda is szívesen elugrik. Csakhogy az utóbbi időben azt vette észre, hogy megszaporodtak azok az esetek, amikor a saját óráin felül, akár távoli edzőtermekben is órát kell tartania. Kezdte soknak érezni: alig maradt ideje a barátaira, és fizikailag is elfáradt, hiszen voltak olyan napok, hogy reggeltől estig edzést tartott. Mégis, amikor újra befutott egy hívás, egyszerűen képtelen volt nemet mondani.
A beszélgetésünk során kiderült, hogy Kata is gyakran hallotta kislányként és kamaszként, hogy akkor jó, akkor szeretik és fogadják be, ha engedelmes és alkalmazkodó. Hatalmas bátorság volt tőle, hogy felmondott a korábbi munkahelyén, de ehhez az kellett, hogy a végletekig kizsigerelve érezze magát. Most nem szeretne idáig eljutni – ismerte fel. Meg kell tanulnia nemet mondani a túlvállalásra!
Volt egy mondat, ami nagy hatást gyakorolt Katára. Amikor a nemet mondás nehéz, akkor ugyanis érdemes azon elgondolkodni, hogy valójában mire mondasz nemet? Kata tisztázta magában, hogy nem a megbízójára, az állására, a munkahelyére vagy a kötelességére, csupán bizonyos túlórákra szeretne nemet mondani. Olyanokra, amelyek túl messze esnek a fő munkahelyétől, vagy indokolatlanul sokat vesznek el a szabadidejéből. Nem akar több baráti találkozót lemondani munka miatt, és pihenésre is szüksége van! Az említett mondat pedig ez volt: valahányszor nemet mondasz valamire, másra igent mondasz. És hogy mire? Kata esetében a barátokra és a pihenésre, de nálad lehet ez a család, a kedvenc hobbid, a sport vagy akár az alvás.
Mondhatsz nemet a munkában és a magánéletben. Visszautasíthatsz jónak tűnő állásajánlatot is, ha úgy érzed, nem lenne az igazi, vagy egy bulimeghívást is, ha most egyszerűen csak pihenni szeretnél. Tudom, hogy nehéz – ha te is most kezded gyakorolni, adok néhány tippet.
Nem kell elnézést kérned, ha nemet mondtál – ez egy felnőtt ember tudatos döntése, teljesen rendben van. Ha megtanulod megfelelően használni a nemet mondás csodálatos képességét, magabiztosabb leszel és könnyebben alakítasz ki olyan életvitelt, amiben hosszútávon is jól érzed magad.
Mit gondolsz? Menni fog? Szívesen támogatlak ezen az úton, legyen szó karrierrel, munkával kapcsolatos témáról vagy magánéletről. Keress bátran és kérj időpontot ingyenes konzultációra!
Ha szeretnél másokat is támogatni, jelentkezz a coachképzésünkre