Ma jött elő egy emlék a facebookon. 2013-ban kiírtam, hogy állást keresek. Nem a saját választásom volt. Egy nagy leépítésbe én is beleestem. Ugyan volt egy kis időm, de nem nagyon akart összejönni egy új állás.

Sokat gondolkodtam, mit is csináljak. Sok mindennel próbálkoztam. Néha tréningeket tartottam, és talán meglep, de rendezvényeken főztem, találkozókra készítettem falatkákat. Próbálkoztam azzal is, hogyan lehetne a főzést a tréninggel összekötni. De valljuk be, nem jártam nagy sikerrel.

Mire jó a coaching?

Ekkor mentem el egy csoportos coaching programra, ahol az álmainkkal, céljainkkal foglalkoztunk.

Érdekes módon az álomnál nekem az jött elő, hogy segítőket fogok képezni. A célok meg egy új állás volt egy ipari környezetben.

Mivel már addig is sokan kértek tőlem tanácsot álláskeresési, önéletrajz ügyekben, elhatároztam, hogy megpróbálom ezt átformálni egy üzletté. El is készült a honlap, facebook, és el is kezdtek jönni az ügyfelek. De még féltem a bizonytalanságtól, marketingtől, vállalkozástól.

Találtam is egy remeknek tűnő HR vezetői állást egy logisztikai központban. Ott álltam, és úgy éreztem, hogy igen, hát ez volt a célom. Itt állok. Minden szép és jó. De hamarosan kiderült, hogy sajnos ez a cég, ez az állás nem nekem való.

Itt döntöttem el végleg, már ha van olyan, hogy végleg, hogy beleállok a tanácsadásba, és igenis ezt fogom sikerre vinni.

Tanulás nélkül nem megy.

Közben folyamatosan tanultam, képeztem magam. Egy, két három coachképzés, mediátor képzés, párkapcsolati tanácsadó képzés, marketing képzések.

Igen, 50 felett nekiálltam egy új életnek. Nem voltam biztos benne, hogy sikerül. De azt éreztem, hogy ha csak ülök a fenekemen, abból semmi sem fog kijönni.

A nagy szerelem, a tanítás.

Pár év coaching, tanácsadás után, úgy éreztem, hogy van már annyi tudásom, hogy ezt másoknak is átadjam. Így indítottam útjára először a karrier-tanácsadó képzésemet, utána tavaly a komplex, tematikus coachképzést.

És ekkor, egy költözés során, előkerült a 10 évvel ezelőtti rajzom az álmaimról.

És mit láttam? Hogy segítőket képzek. Esküszöm 10 éve még ez csak egy kósza gondolat volt, és nem láttam semmi realitását.

Sok kliensemnél segítem az álmodozást. Általában nem érzik reálisnak. De sok esetben látom, hogy pár év, és pont ott vannak, ami csak elérhetetlen álomnak tűnt.

Sikeres hastánc oktató, szintanácsadó, Könyvvizsgáló az egyik legnagyobb cégnél.

Érdemes álmodozni? Igen. De ha csak álmodtam volna, nem sikerült volna semmi.

Sajnos sok tanítványomon is látom, hogy nem indul el, nem tesz bele elég munkát, és nem sikerül valódi praxist kiépíteni.

Van, hogy az álláskeresésbe nem tesznek bele elég munkát.

Az, hogy én ma itt vagyok, az annak az eredménye, hogy egyrészt mertem álmodni, másrészt sok sok munkát és tanulást tettem bele.

50 fölött változtatni? Igen. Most éppen szuperviziót fogok tanulni, és kultúratörténetet.

Nem készülök a nyugdíjra, és nem tudom, mit fogok pontosan csinálni 5 év múlva.

De abban biztos vagyok, hogy még fogok fejlődni, változni.