119997293625566
Mikor 2011-ben elvesztettem az állásomat, még fogalmam sem volt, hogy pontosan merre menjek. Hasonló volt, mint most, amikor az adózásom változott meg teljes módon.
Volt a fejemben a vállalkozás, de sokkal inkább a biztonság, és a „rendes” munkahely.
Nem volt könnyű a válság idején új állást találnom, de egy idő után sikerült. Jól hangzó cím, jó fizetés, de valami nagyon nem stimmelt. Akkor jött el az idő, hogy végiggondoljam, mit is szeretek én valójában csinálni, és mire vagyok egyáltalán jó. Rájöttem, hogy 50 évem után egyre kevésbé szeretem az adminisztrációs feladatokat, a korlátokat.
Azt is végiggondoltam, mi is az, amit szeretek. És arra jöttem rá, hogy én a legjobban beszélgetni szeretek. 😊
De mit is lehet kezdeni a beszélgetéssel? Azt már tudtam, hogy tréningeket tudok tartani, de pont abban az időszakban nagyon lecsökkent az igény a tréningekre. Szép lassan lett számomra egyértelmű, hogy az én utam a tanácsadás, coaching, és később arra is, hogy a tanítás.
Először egy kicsit meg is ijedtem. Hogy én nem is vagyok vállalkozói alkat. Bármit jelentsen is az.
Hogy mi lesz, ha nem kapok havi fizetést? Hogyan fogok bemutatkozni, ha nem lesz egy céges névjegyem.
Meg fogok-e élni belőle?
Szerencsém volt. 😊 A vállalkozásom kezdeténél kaptam két nagyobb céges megbízást, ami bátorítást és hátteret adott. De azt gondolom, hogy nem szerencsém volt, hanem kimondtam, hogy vállalkozó vagyok, és elterjesztettem legalább az ismeretségi körömben, hogy szabad vagyok, és mit tudok. Később lassan elkezdtek az ügyfelek is jönni.
Tudtam milyen munka nélkül lenni, és olyan munkahelyet találtam, ahol nem éreztem jól magam.
Meg kellett lépnem a lehetetlent, és el kellett indulnom. Kockáztatnom kellett, hogy később sikeres legyek.
Ez nem könnyű. Sok sok év önismereti munka áll mögöttem. Tisztában voltam azzal, mik az erősségeim, képességeim. Mi segít nekem, és mi akadályoz.
Mint HR-es volt fogalmam arról, milyen kérdéseik vannak a munkakeresőknek. Láttam, hogy vannak akik ebből élnek. Utánanéztem angol nyelvű oldalaknak is, ahol tanulhattam.
Sokszor volt az utóbbi években, amikor elbizonytalanodtam. Mennyivel jobb lenne egy rendes munkahely, ahol havonta kapnék pénzt. Ahol nem magamnak kéne beosztani a munkámat. Ahol nyáron bemehetnék a légkondicionált irodába.
De minden alkalommal rájövök, hogy a gondolattól is rosszul érzem magam. Nem azért, mert alkalmazottnak rossz lenni. De a mostani életszakaszomban nekem a vállalkozói lét a jobb.
De ki tudja. Lehet, hogy egy év múlva máshogy gondolom, és mégis elvállalok egy állást. Az is jó döntés lesz, ha az akkori információimnak, erősségeimnek vágyaimnak megfelel.
Mindegy, hogy mi az ami felé vágysz. Milyen munka, állás vállalkozás ami neked való. A lényeg, hogy tedd meg a lépéseket, hogy jól érezd magad a munkádban.
Ha tetszett a cikk, lájkold, vagy oszd meg.
Ha szívesen beszélgetnél hasonló helyzetben levő emberekkel, lépj be Facebook csoportomba.
Ha többet akarsz megtudni rólam.