Támogató társ vagy ellenfél? Félelmek a munka és a karrier kapcsán

Hétköznapi, baráti beszélgetésekben, ha a munkáról, munkahelyről esik szó, sokféle történet és érzelem elő szokott kerülni, de a félelmeinkről a legritkább esetben beszélünk. Vajon miért? Az egyik válasz természetesen az, hogy alapvetően nem szeretünk a félelemről beszélni vagy egyáltalán elismerni magunknak, hogy vannak bennünk ilyen érzések. Másrészt viszont sokszor fel sem ismerjük, hogy amit megélünk, az valójában valamilyen félelemben gyökerezik.

Munkahely, álláskeresés – mitől félünk?

Egy ismerősöm nemrégiben egy laza baráti estén panaszkodott nekem arról, hogy a munkahelye nem éppen olyan, ahogy elképzelte. Még csak fél éve dolgozik itt, és a jelentkezéskor kapott információkhoz képest bizony sok eltérést tapasztal. Kiderült, hogy még az sem teljesen egyértelmű, hogy egyáltalán mire szerződött a munkáltatóval, a javadalmazása és a pontos munkaköre pedig még ennél is bizonytalanabb. Kérdeztem, mit szeretne tenni ezzel kapcsolatban? – Semmit – válaszolta – hétfőn ugyanúgy bemegyek dolgozni.

Nem akartam ennék jobban kapargatni a felszínt, hiszen ez az alkalom a lazításról szólt, de ha karriertanácsadáson derül ki ehhez hasonló információ egy kliensről, akkor néhány jól irányzott kérdéssel igyekszem kideríteni, mi is lappang egy ilyen történet mögött. Meglepően gyakran jutunk el ilyenkor valamilyen félelemhez: sokan a főnöktől, az állás elvesztésétől, valamilyen retorziótól tartanak – mások pedig a kudarctól, a hibázástól, attól, hogy nem felelnek meg az elvárásoknak. Hasonló a helyzet akkor is, amikor álláskeresésről, karrierváltásról beszélgetünk. Számtalanszor hallok ilyen és ehhez hasonló mondatokat:

• Erre az állásra engem biztosan nem hívnának be!
• Én ezt nem tudnám csinálni, ez nekem túlságosan nagy feladat.
• Vezetői pozíció? Á nem, én jobban szeretem, ha megmondják, mi a feladat és én megcsinálom.
• Nem vagyok én vállalkozónak való, nekem ez nem menne.

Ismerős valamelyik? Talán te is mondtad már, vagy valahol mélyen legbelül gondoltad? Lehet, hogy önismeretről tanúskodnak ezek a mondatok, és tényleg nem való neked az a lehetőség, ami épp eléd tárul – a tapasztalataim mégis inkább azt mutatják, hogy az ilyen mondatok mögött valamilyen félelem áll. Tartunk az ismeretlentől, az újtól, a változástól, attól, hogy rossz döntést hozunk, sőt olyan is van, aki a sikertől fél.

Nem baj, hogy félsz!

A félelem az élet része, alapérzelmeink egyike, teljesen természetes, hogy megjelenik szorongást keltő helyzetekben vagy változások előtt. Sok cikket olvashatsz ilyen címekkel, mint „Így győzd le a félelmeidet” vagy „Hagyd magad mögött a félelmet”- én azonban azt gondolom, hogy az egyik legalapvetőbb emberi érzésünkkel kár küzdeni – túl sok energiát emészt fel, és ennek ellenére sem működik. Ehelyett inkább vizsgáljuk meg ezt a félelmet, és állítsuk a céljaink szolgálatába!

Az egyik kedvenc mondatom a félelemmel kapcsolatban: nem az a bátor, aki nem fél – hanem aki fél, de mégis csinálja! Nézzünk például egy gyakran előforduló helyzetet: negyven körüli munkavállaló fordul hozzám a kiégés szélén, valami másba szeretne kezdeni, mint a jelenlegi munkája, de mindenképpen máshol. Az első alkalmakon ismerkedünk Sándorral: feltérképezzük, mihez ért, mit szeret, miben jó, mik az erősségei. Ilyenkor minden érdekel – a második beszélgetésünkön ki is derül, hogy remek fényképeket készít, minden családi eseményen ő az önkéntes fotós, és az ismerősök falait is az általa a gyerekeikről készült szebbnél szebb portrék díszítik. Felvetem, hogy ebből a szuper hobbiból lehetne akár munka is. Kiderül, hogy ez felmerült már benne is, de visszatartja a gondolat, hogy csak vállalkozási formában tudja elképzelni, és nagyon tart a bizonytalanságtól, a kudarctól.

Ahelyett, hogy elkezdtem volna biztatni és mégis a vállalkozásra buzdítani, megnéztük ezt a félelmet közelebbről. Megismerkedtünk vele, mint egy új baráttal. Milyen ez a félelem? Hol érzed a testedben? Hogyan jelenik meg: mekkora, milyen színű, milyen hőmérsékletű? Le tudod rajzolni? Sándor egyre közelebb engedte magához a félelmét, ahogy beszélgettünk, elmutogatta, lerajzolta. Egyre kézzelfoghatóbb, ismerősebb lett az érzés, és az alkalom végére egyre kisebb is. Nem múlt el – de ahogy együtt gondolkodtunk róla, Sándor magától is felismert néhány dolgot, amit megtehet. Rájött, hogy ha apróbb lépésekben közelít a vállalkozás felé, ha pontosabban megismeri, mit is jelent ez – mik a keretek, hogy működik – tájékozódik más fotósoktól, akkor talán kevésbé válik félelmetessé ez a lehetőség. Még egyáltalán nem akarta elkötelezni magát, és ez rendben is van – de szembefordult a félelmével, és erőt merített a megismeréséből.

A munkahelyváltás vagy az új karrier kezdete akkor is félelmetes, ha pozitív változás előtt állsz. Gondold végig, pontosan mi az, ami félelmet kelt benned, és vajon hogyan állíthatod ezt az energiát a változás szolgálatába. Ha szükséged van segítségre ezen az úton, szívesen elkísérlek, legyen szó karrierrel, munkával kapcsolatos témáról vagy magánéletről. Keress bátran és kérj időpontot ingyenes konzultációra!