119997293625566
Most már késő változtatni. Hogy én ezt hányszor hallom.
Most legutoljára egy 23 éves fiútól, aki két egyetemet is elkezdett, és rájött, hogy nem neki való az informatikus szakma. De hát már elrontotta, pedig grafikus szeretett volna lenni. Hihetetlen jó érzés volt, ahogy megkönnyebbült, amikor azt mondtam, hogy nem követett el nagy hibát, amikor abbahagyta azt az egyetemet, amit nem szeretett. Olyan dologgal foglalkozni, ami nem érdekel, valóban elvesztegetett idő. De megtalálni a szerelem területet soha nem késő, főleg nem 23 évesen.
Azt gondolnám, hogy az ember 40-50 év felett gondolja azt, hogy már késő. De nem egyszer hallom, harmincasoktól, sőt mint látjuk, 20 éveiben járóktól is.
Valóban 30-40 éve még ritka volt, hogy valaki 30 éves kora felett járjon egyetemre, vagy a 40-es éveiben tanuljon új szakmát. De azóta óriásit változott a világ. Mi lett volna, ha én 30 évesen nem váltok. Az akkor szakmám egyszerűen megszűnt. Sok embernek már a 90-es években megszűnt a munkahelye, sokszor a szakmája is.
Ma olyan munkákat találhatunk, amiket 10 éve még el sem tudtunk képzelni. Ha valaki ma nem változtat, nem tanul, nagyon hamar az utcán találhatja magát.
Az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb olvasmánya számomra Edith Eger könyve volt. Edith Eger 40-es éveiben kezdte el a pszichológia szakot. 50 éves volt, amikor visszament az egyetemre doktori tanulmányokat folytatni. Számomra nagyon fontos mondat volt a könyvben, mikor megkérdezi a főnökét, mit tegyen? Már 50 éves vagyok, és most kezdjek el még tanulni? A válasz ez volt: Akkor is 50 éves leszel.
Ilyen idősen már nem fog az agyam. Valóban, nem úgy tanulunk, mint 20-on évesen. Nem rosszabbul, hanem máshogy. Bármilyen meglepő, az agy úgy működik, mint egy izom, ha használod, egyre jobb lesz. Ha csak a tévét nézed, akkor valóban csökken a kapacitása. Ha nap mint nap új dolgokat tanulsz, akkor frissen marad.
Minek tanuljak, ilyen öregen már úgysem vesznek fel. Valóban nem olyan könnyű már új szakmában munkát találni. De nem egy példát látok, amikor valaki teljesen új szakmát kezdett el 50 év felett.
Öreg vagyok én már bohócnak. Valóban. Én remélem, sose leszek elég öreg bohócnak. Remélem, mindig lesz min nevetni. Felvállalom mindig azt, hogy magamon nevessek. Megengedem magam, hogy játsszak, és merjek kockáztatni.
Extrém példaként szoktak néha megosztani idős, 60-70 éves embereket, akik épp elvégeztek egy egyetemet. Ezeket a példákat sajnos leginkább az USÁ-ban és külföldön látom. Pedig semmi akadálya nincs, hogy itthon is több embert lássunk, aki új dolgokat, szakmát, munkát. Én jövőre újra beülök az iskolapadba és szupervíziót fogok tanulni. Nem tudom elképzelni, mikor érem el azt a kort, amikor már nem akarok új ismereteket szerezni.
Ne féljél a korodtól. Ne hidd el, hogy bármihez öreg vagy már. Akkor leszel igazán öreg, ha már semmihez nincs kedved, ha már csak felkelsz reggel, és azt várod, mikor lesz vége a napnak. Sokszor olvasunk történeteket emberekről, akik túlélték a rákot, és akkor kezdtek valami új dologba. De minek ehhez megvárni a rákot. Minek kell ehhez egy nagy trauma.
Találd meg azt a területet, amiben van kedved fejlődni. Ha az nem kötődik pontosan a munkához, az is jó. Ha virágkötészetet szerettél volna egész életedben tanulni, ne halogasd tovább.
Az emberek soha nem azt bánják meg életük végén, amit csináltak, hanem azt, amit nem tettek meg.
Ha tetszett a cikk, lájkold, vagy oszd meg.
Ha szívesen beszélgetnél hasonló helyzetben levő emberekkel, lépj be Facebook csoportomba.
Ha többet akarsz megtudni rólam.