Menü
Az a tapasztalatom, hogy mielőtt váltanánk, számos utat járunk be. Fejben. Egyezkedünk magunkkal. A sorsunkkal. Nem olyan jó ez, de… De legalább ismerem a buktatóit. Tudom, mikor ideges a főnök, hogy ki pletykás, kivel kell vigyázni. Unalomig ismerem a munkám, de legalább nem rontom el. Sok-sok de, talán és hátha mégis. Ugyanakkor a munkahely- vagy karrierútváltás során a tudatos szempontokat gyakran szorítjuk háttérbe.
Sokszor előfordul, hogy a végső lökést valamilyen drámai eseménysor adja meg. Egy betegség, egy rendkívül méltatlan helyzet, vagy egy munkahelyi sakk-matt. Vajon miért várunk a végsőkig, ha már korábban is pontosan tudtuk, hogy ez már nem jó nekünk? Miért tekintünk a munkaerőpiac hőseiként azokra az emberekre, akik a biztos rosszból- vagy legalábbis a nemszeretemből- lépni mernek a látszólag bizonytalan felé?
A “Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” olyan mélyen belénk kódolt ősi tudás, mely akkor is kifejti hatását, ha nem emelkedik tudatos szintre. A félelem az egyik legerősebb alapérzelmünk, mely meghatározza döntéseinket. Egzisztenciális szorongással és a jövő miatt érzett aggodalommal kiegészülve folyamatosan nyomást gyakorol ránk.. Szeretnénk többet, jobbat, inspirálóbbat, de a biztonság iránti igényünk néha elnémítja az egyre erősödő belső hangokat.
Senkinek nem javaslom, hogy egyik napról a másikra égessen fel maga mögött mindet hidat- bár van, akinek az ilyen drasztikus lépésekre van szüksége. Inkább arra érdemes összpontosítani, hogy a jelenlegi diszkomfortból egy jobb, szerethetőbb helyzetbe lépjünk át. Ehhez pedig elengedhetetlen a tervezés. Fontos figyelembe venni az anyagi, logisztikai és érzelmi- pszichés szempontokat is. A legegyszerűbb önmonitorozni: mennyit költünk? Milyen rendszerben? Ez milyen mértékben kapcsolódik a munkahelyi tevékenységünkhöz? Ahhoz, hogy tudjuk, mennyiért érdemes váltani, tudnunk kell, mekkora összegből finanszírozzuk a jelenlegi életszínvonalunkat.
Ha egy potenciális új munkahely távolabb van, az több utazással eltöltött időt és magasabb útiköltséget is jelent. Ki tudjuk-e használni produktívan az így keletkezett utazási idő többletet valamivel? Térítik-e a felmerülő költségeket? Megoldható- e így is, hogy a gyerek időben odaérjen az iskolába? Lesz-e, aki elhozza a kicsit az oviból? Mekkora a bébiszitterre fordítandó összeg?
Legalább ilyen fontos az is, hogy az új munkahely, vagy munkakör eltöltsön minket egyfajta kellemesen bizsergető lelkesedéssel. Ha látjuk magunkban a lehetőséget, ha izgat minket az új feladat, ha szellemi és szakmai kihívásnak tartjuk: érdemes lehet váltani.
Sok esetben a váltás hosszan elhúzódó folyamat. Ha nemcsak munkahelyet, hanem szakmát is váltanánk, figyelembe kell vennünk a képzés költségeit, a tanulás során felmerülő egyéb szükségleteket. Meg kell fontolnunk, hogy visszaülhetünk-e főállásban az iskolapadba, vagy a tanulást munka mellett- után kell megvalósítanunk. Ha fontolgatjuk a teljes munkaidős tanulást, legyünk szigorúak önmagunkhoz! Számoljuk ki, hogy az adott időtartamra mennyibe kerül az oktatás, mennyibe az élet. Kalkuláljunk bele vis majorokat, az éves nyaralást, extrákat. Bármennyire vágyunk is valamire, legyünk kegyetlenül őszinték lenni magunkhoz! Ami elromolhat, az bizony sokszor el is romlik. Egy jelentős váltásnál bele kell kalkulálnunk, hogy a kazán váratlanul meghibásodik. Számítanunk kell arra a forgatókönyvre is, hogy az egyik vizsgán minden igyekezetünk ellenére elbukunk és ezzel akár egy évvel is elcsúszhat a végzettség megszerzésének időpontja. Bármikor megeshet, hogy előre nem tervezett családi esemény von maga után jelentős anyagi következményeket.
Ha munka mellett, esti vagy távoktatásos rendszerben szereznénk új képesítést, fel kell készülnünk rá, hogy fáradtabbak leszünk. Több segítséget kell kérnünk a hétköznapi tevékenységek során. Ráadásul fokozottan kell ügyelnünk a saját rekreációnkra és a környezetünkre fordított figyelem mértékére is. Ez sokszor hoz magával anyagi vagy érzelmi értelemben további költségeket. Sajnos mindenre nem lehet előre felkészülni, de bebiztosítani magunkat azért érdemes.
Ha őszinték vagyunk önmagunkkal, akkor legbelül mind tudjuk, mikor van itt az idő. Sokan tovább is várnak, mint érdemes.. Nagy felelősség egy felnőtt életet, egy egész családot menedzselni. Sosem lehet igazán lazítani és mindig perspektivikusan kell szemlélni az eseményeket. Mégis arra buzdítalak, hogy ha már nem vagy otthon az életedben, nyiss ajtót a világra! Meglátod, a lehetőségek besétálnak rajta.
Ha szeretnél váltani, de nem tudod, hogyan csináld. Ha elbizonytalanodtál, vagy szeretnéd, ha egy avatott szem átfésülné a jelentkezésedet. Netán támogatásra szorulsz egy rendkívül fontos kiválasztási folyamat során: fordulj hozzám bizalommal! Egykori HR-esként és többszörös ’túlélőként’ várlak karrier coachingra szeretettel.
Ha tetszett a cikk, lájkold, vagy oszd meg.
Ha szívesen beszélgetnél hasonló helyzetben levő emberekkel, lépj be Facebook csoportomba.
