Menü
Álmainkban és az elvárásokban az ideális élet egyenes úton halad előre. Megszületünk, boldog gyermekkorunk van, elvégezzük az iskoláinkat, választunk egy szakmát, aztán abban dolgozunk boldogan, amíg meg nem halunk.
Ma már messze nem így néz ki a világ. Sokszor kell változtatni, váltani. De a boldog békeidőkben sem volt ez mindig így.
Gyakran hallom, hogy már késő változtatni, már ezt az egyetemet végeztem, ebben a szakmában dolgozom. Szerintem mindig lehet változtatni. Sokszor hihetetlen, de mégis sikerül egy másik utat találni.
Az én életemben jó néhány változás volt. Volt, amikor saját elhatározásból, és valljuk be, volt, amikor kényszerből.
Mikor gyerek voltam, egyetlen dologban voltam biztos, hogy tanár nem leszek. Abból volt elég a családban. Akartam lenni geológus, programozó, mérlegképes könyvelő, ma már tudom, hogy egyik sem nekem való.
Mikor én voltam 18 éves, még csak nagyon jó jegyekkel lehetett bejutni az egyetemre. Nekem, mint lázadó fiatalnak, aki akkoriban nagyon nem vette komolyan a tanulást, esélyem sem volt.
Volt viszont egy hobbim. Barlangásztam, és csoporttársaimmal ipari alpinista munkákat végeztünk. Miután én mégiscsak egy alacsony, vékony lány voltam, természetesen adódott, hogy rám hárult az adminisztratív rész. Hogy ezt profi módon végezzem, lett nekem egy becsületes szakmám is. Építőipari árkalkulátor. Ma már ez a szakma nem is létezik, esélyem sem lenne, hogy ebben dolgozzak máig.
De valljuk be, nem is ez volt az én hivatásom.
Teltek múltak az évek, a körülményeim, és az építőipar válsága miatt váltani kellett.
Milyen tapasztalataim voltak? Tudtam szervezni, gimnazista koromban konyhalány voltam, szerettem a kultúrát.
Óriási szerencsémre egy ideig egy művelődési házba dolgozhattam pár évig programszervezőként.
Újabb váltásként 1-2 évet eltöltöttem pincérként is, amiben nagy segítségemre volt, hogy gimnazista koromban egy vendéglőben dolgoztam minden nyáron.
Így jutottam el a 30-as éveimbe, amikor elkezdtem alaposabban angolul tanulni.
Az angoltudásom miatt találhattam meg az igazi szakmámat, és lettem HR-es
Innen már egyenes volt az út. Vagy csak úgy tűnt. Voltam vezető,munkanélküli, tanácsadó, tréner ismét HR vezető, Ismét Kiderült, hogy minden tapasztalat és tudás jó az életben. Azoknál a termelő vállalatoknál ahol dolgoztam, bizony jól jött az eredeti műszaki végzettségem.
Annyi biztos, hogy a 40-es éveimben már megszületett a vágy, hogy 50 fölött már nem egy vállalatnál képzelem el az életemet.
Ugye említettem, hogy abban biztos voltam, hogy nem leszek tanár. Mégis, egyszer csak azt vettem észre, hogy állok egy táblánál, és magyarázok. Hát hiába, az ember nem kerülheti el a sorsát.
De még sok évig biztos voltam benne, hogy én csoportokkal szeretek foglalkozni, akár mint tréner, és nem én vagyok, aki személyes tanácsadó akar lenni.
De hogy lettem karrier-tanácsadó, coach?
Először csak egyetemeken, és megszűnő vállalatoknál tartottam karrier-tréningeket.
De egyre több megkeresés érkezett, hogy segítsek önéletrajzot írni, interjúra felkészülni. Így aztán 2 éve úgy döntöttem, hogy evvel szeretnék foglalkozni. Így lettem 50 évesen egyéni tanácsadó, coach.
Ma, mint karrier-tanácsadó legtöbb esetben nem is annyira az önéletrajz készítésében segítek, hanem megtalálni az embereknek az álmaikat, céljaikat. Most milyen tapasztalataimat, tudásaimat használom? HR vezetői, toborzási tapasztalatok, hogy tudom, mit vár egy HR-es, milyen egy jó önéletrajz. Tréneri tapasztalataim, hogy tudom, hogy lehet változást elérni az embereknél. És nem utolsó sorban azt, hogy tudok vakon gépelni, miközben beszélgetek valakivel.
Ezért vagyok biztos abban, hogy ha merünk álmodni, akkor a céljainkat is meg tudjuk fogalmazni. Ha meg van a cél, akkor már sokkal könnyebb megtalálni a hozzá vezető utat. Ha elindulunk egy úton, akkor el is jutunk valahova. Lehet, hogy nem pontosan ahhoz a célhoz, amit eredetileg kitűztünk, az úton sok új dolgot tapasztalhatunk meg, ami változtathat a céljainkon.
De nem állok meg. Most is tanulok, folyamatosan keresek új megoldásokat, új technikákat.
Már van új álmom is. Álmodok egy helyről, ahol többféle segítőnek lenne hely. Tanácsadónak, coachnak, masszőrnek, jógának.
Van új célom is. Non-profit helyen dolgozó segítőket szeretnék fejleszteni, és átadni a tudásomat. Még nem értem el, de teszek érte lépéseket.
Lehet változni, változtatni, váltani. Lehet lépéseket tenni az álmok felé.
Az igazán fontos, hogy elindulj.
