Majd, ha lefogyok

A legkártékonyabb mondatok egyike.

Nem akarok belemenni itt abba, hogy mi egészséges és mi nem. Ez legyen a dietetikusok, orvosok dolga.

De ha nagyon akarok, akkor sem fogok lefogyni egyik napról a másikra.

Sokszor hallom ezt a mondatot, és a folytatás az, hogy majd akkor csináltatok fényképet, majd akkor veszek új ruhákat. Majd akkor jelentkezem egy állásra.

Nem jelentkezek, mert úgysem vesznek fel.

Márta hosszú ideje dolgozott egy olyan helyen, ahol a farmer, póló teljesen szokásos viselet volt. Eljött az idő, hogy mégiscsak váltani akart. A közös munka során sikerült megtalálnunk azt az irányt, és azokat a munkahelyeket, ami a legjobb lenne számára. De amikor interjúra került a sor, megakadtunk. Én igazán nem vagyok a nagy ruha vásárló, de itt azt ajánlottam, menjen el, és vegyen néhány üzletibb, elegánsabb ruhát magának.

Na, itt megakadtunk. Ő most nem vesz ruhát, mert ha majd lefogy.

Hozzá kell tennem, hogy Márta egy kicsit molett, hozzám hasonló alkatú nő volt.Visszakérdeztem. Akkor most én ne is menjek ki az utcára? Vagy szigorúan rejtsem el a képeimet a facebookok, Linkedinen, weboldalamon?

A válasz az volt, hogy jajj, nem, te nagyon jól nézel ki.

De saját magáról már csak rosszat tudott elképzelni. Nehéz volt ezt a gátat áttörni, de végül vette a bátorságot, és sikerült elegánsan, a vágyott pozícióhoz illően felöltöznie. És láss csodát, hamarosan fel is vették.

Van egy olyan vélemény, ami szerint mindig a vékonyabbakat veszik fel. Minél vékonyabbat? Az anorexiásokat?

Valószínűleg igaz, hogy a nagyon nagy túlsúllyal rendelkezők hátrányban vannak. De ezeket a mondatokat legtöbbször max 10-20 kg fölösleggel rendelkező emberektől hallom. De egyáltalán, mihez képes 10-20 kg. A 20 -30 éves kori súlyomhoz? Az értelmetlen BMI számhoz? A barátnőmhöz?

Higgyétek el, nem a kilóitokat fogják nézni egy interjún, hanem a tudásotokat, személyiségeketeket.

Nem azért választok egy vállalkozót, mert modell alkata van.

Ebben az a tragikus, hogy saját magatokat gátoltok meg abban, hogy elkezdjetek valamit. Lehet, hogy nem vagyok olyan sovány, mint 20 éve, de ez engem nem akadályoz meg abban, hogy szerepeljek, tréninget tartsak, emberek közé menjek.

Ha úgy érzed, hogy túl sok kiló van, tegyél ellene. Vagy ne tegyél, és fogadd el. De ne függeszd fel miatta az életed.

Egy interjún persze, hogy jobban szerepel valaki, aki magabiztosabb, és nem akar rejtőzködni.

Hogy mennyi hibát lehet evvel elkövetni?

Kezdjük az önéletrajznál és a Linkedinnél. Habár én nem javaslom a fényképet a cv-be, de a Linkedinen mindenképp.
Pályafutásom során rengeteg önéletrajzot és fényképet láttam. Nagyon gyakori, hogy 10 éves fényképet látok. „Mert akkor még jól néztem ki.” Szerintetek milyen hatása van, hogy aztán egy teljesen más emberrel találkozom? Ez a rosszabb, vagy az, hogy egy jól öltözött, kedves, esetleg molett nő lép be az ajtómon.
Ha van Facebook profilod, akkor is érdemes elgondolkodni.  Tudom, ez a privát szférád, de így is meg fogják nézni. Bennem nem kelt jó érzést a fénykép nélküli profil, mert a név nélkül trollkodó politikai profilok jutnak eszembe.
De a Facebook nem csak a privát szféra területe ma már. Én is rengeteg szakmai csoportban vagyok benne, és bizony álláskeresésnél is egyre gyakoribb hely. Ott sem vet rád jó benyomást, ha egy kiscica van a fejed helyén.

De, ahol szintén látom, hogyan dolgoznak emberek maguk ellen azok a vállalkozók.

Mit gondolsz, ha személyes szolgáltatást vásárolsz, coaching, fodrász, masször stb., mi alapján döntesz? Nekem az egyik, ha nem a legfontosabb, hogy szimpatikus-e az az ember.

Volt olyan vállalkozói ügyfelem, aki nem nagyon akart fényképet tenni az oldalára. Talált is hozzá megfelelő indokokat. Nem is ő a fontos, vagy majd, ha lefogy. Meg már öreg is a fotókhoz.

De valóban hasznos a rejtőzködés? Én biztos nem mennék olyan coach-hoz, trénerhez, akit nem látok. Mégis több vállalkozónál látom, hogy nem tesz fel fényképet, vagy ősrégit, mert ugye, ha lefogyok.

Mit nem tudsz?

Ugyanezt hallom ezt szakmai kérdésekben.

Nem jelentkezek, mert Marcsi jobban ért az Excelhez, ha én is értek. Mert feltételezem, hogy megtanulom.

Nem jelentkezek, csak ha meglesz a pont 6 év tapasztalatom.

Majd, ha én is igazi marketinges leszek. Vajon milyen az igazi? Kiderülhet, hogy te vagy az igazi, csak 99 kritériumból csak 96-nak felelsz meg.

És az egyik nagyon kártékony mondat, hogy majd, ha még ezt az iskolát elvégzem. Tudom, folyton a tanulásról írok, beszéltek. De, amikor már az ötödik diploma, 4-dig coach képzés történt meg, és még mindig nem kezdte el, akkor ez már nem valódi hátrány.

Könnyű ezekkel a kifogásokkal magyarázni azt, hogy nem indulunk el. De hosszú távon mégis sok fájdalmat okoz.

Mennyivel sikeresebb lenne, ha azt mondanám, hogy igen, én túlsúlyosan is profi vagyok. Igen, én nem tudok mindent, de elég sok mindent tanultam.

Igaz, én nem vagyok vállalkozó típus (vajon milyen az?) De elkezdem, és merek kockáztatni.

Mindannyiunknak vannak hátrányai. A legtöbb 40-50 pluszos ember természetesen súlyosabb, mint 20 évesen. De ez nem változtat a tudásán, tapasztalatán.