119997293625566
Szánom, bánom bűneimet, tavaly csináltam egy kisebb közlekedési szabálysértést, amiért meg is kaptam a büntetését. Mivel nálam január február kissé holtszezon volt, azt gondoltam, van a pénzemnek jobb helye is ennél, és utána néztem, mi is az a közérdekű munka.
A közérdekű munkáról most sokat lehetett hallani a sajtóban, tévében, facebookon, de jó tudni, hogy milyen lehetőségek rejlenek benne.
Természetesen nem nagyon volt kedvem utcát söpörni, ezért jó előre utána jártam, hogy is néz ki egy közérdekű munka. Kiderült, hogy bizonyos végzettségen felül csak szellemi munkát kaphatok, és ráadásul még választhatok is néhány alapítvány között.
Így történt, hogy bebandukoltam az illetékes munkaügyi központba, és elindítottam a folyamatot. Először el kellett mennem egy egészségügyi vizsgálatra, ami természetesen csak kedden és pénteken rendelt két órát. Mindezt egy kézzel írott papíron lehetett megtudni a rendelő ajtaján. Végül sikerült találkoznom a végtelenül kedves, jócskán nyugdíjas doktornővel, akivel megbeszéltük, milyen munkára nem vagyok alkalmas.
Visszamentem a munkaügyi központba, és elmondtak nekem néhány lehetőséget. Az első takarítás lett volna a Természettudományi Múzeumban, mondván milyen szép ott a környezet, a második adatrögzítés, a harmadik ügyintéző egy gyermeksegítő alapítványnál. Végül ezt választottam.
Sok mindenre gondoltam, ügyintéző címszó alatt, de arra, hogy adományokért kell egész nap telefonálnom arra bizony nem. Először mélységesen megijedtem, hogy én, aki világéletében utált telefonálni, és bármit kérni ismeretlenektől, ha nem a saját szakmájáról volt szó, hogy leszek képes naponta több 10 telefont megoldani. Az első nap tényleg elég nehéz volt. De a harmadik napon már könnyedén ment. Az 5. napon már el kezdtem élvezni, és saját magamnak versenyt csinálni belőle.
Sok haszna volt ennek a 30 órának. Sokkal könnyebben intézek el telefonon bármit. Büszke voltam magamra, hogy egy számomra idegen terepen is helyt álltam. Olyan emberekkel dolgoztam és találkoztam, akivel a mindennapjaimban nem nagyon van lehetőségem. Az alapítvány vezetőivel jó kapcsolatot építettem ki, és tudtam az ő klienseiknek is tanácsokat adni.
Az életben sokszor előfordul, hogy olyan helyzetbe kerülünk, olyan munkát kell végeznünk, amit nem igazán szeretünk, nem nekünk való. Hosszú távon biztos, hogy ilyenkor változtatni kell.
De rövidebb távon, bármennyire nem szívesen végezzük el a feladatot, érdemes kicsit felülről ránézni. A legrosszabb munkából is lehet valamit tanulni, ami az életünkben hasznos lehet. De nem csak egyszerűen hasznos. Meglepő módon fel lehet használni ezt a tudást az álláskeresésben is. Akár be is lehet írni az önéletrajzba, mint olyan tapasztalatot, amivel előbbre juthatsz a karrieredben.
A karrier-tanácsadáson pont ez az egyik legfontosabb szakasz, amikor összegyűjtjük közösen, hogy milyen eredményeket, sikereket lehet a nemszeretem munkákból is kihozni.